Amikor meglátunk egy alkotást, bizonyosan nem az az első gondolatunk, vajon hogyan fogan meg az alkotóban az ötlet, a késztetés, hogy alkosson. Pedig éppen ebben rejlik a magva, hiszen saját lényegét adja, szavak nélkül fejezi ki mindazt, amit adni szeretne. Egyben pedig azt, amiből hiányt szenved, de ezt oly halkan, sejtetve csupán, nehogy tolakodó legyen. Bizonyára egyikünk sem kívánna senkinek alapvetően nehézségeket, kihívásokat, pedig ezek pallérozzák a lelket-testet, elmét. A szénatomból így válhat gyémánt. Vagyis legyőzhetetlen. (Saját magát kell legyőznie.) Valóságos küzdelmek, vívódások közepette alkot, mik aztán gyönyörködtetik tulajdonosukat. Hosszú a folyamat, olykor heteket is igényel, s így tanítja alkotóját türelemre, szívósságra. A legnehezebb erényekre.
Belső késztetése, maximalizmusa viszi előre Mayát az útján, egyre-másra keresve az új kihívásait, megmérettetéseit, melyre csak elméje képes, ott szabadon szárnyalhat. Adni szeretne. Ez a legfőbb motívációja. Adni minél több embernek, a szeretet pedig csodálatos dolog, hiszen minél többet adunk belőle, annál inkább megsokszorozódik.
