Judit egész életét végigkíséri az alkotás. Szerencsés érában volt gyermek, amit manapság igen kiváltságosnak tekinthetünk és egyre ritkább kincs. Tudását már át is örökítette mindkét lányának. Azóta is együtt alkotnak, folyamatos szimbiózisban. Legbensőbb valójában ott bújik az emberszeretet, hiszen dajkaként lubickolt ebben az életszakaszában, és ennek hozadékai manapság is éltetik, és végig kísérik. Amikor vele beszélgetünk, süt a lényéből az a bizonyos “ősanya” jellem, melynek a közelében az ember mindig boldogító melegséget, biztonságot érez. Alkotásai nem feltétlen kötődnek alkalmakhoz, sok esetben inspiratívak, tipikusan művész alkat, aki megpillantva akár egy gyönyörű levelet a természetben vagy épp egy kész alkotást-elkezd ötletelni annak megvalósításán a saját eszközeivel és fantáziájával. Erre tanította a gyermekeket éppúgy, mint saját két gyermekét is, akik ezzel az áldott szemlélettel egészen kivételes útravalót kaptak és ennek szellemében egy művészi látásmóddal élnek és folyamatosan alkotnak.