Mélységből magasságba. Ritkán van részünk olyan emberrel találkozni, aki igazán nagy lélek. Vajon eredendő adomány-e a szeretet képessége? Ránics Zsuzsikát megismerve habozás nélkül tudjuk a választ. Minden bizonnyal különleges csillagzat alatt született „szívember”-ről beszélünk, akit felettébb kedvel a Teremtő: ugyanis válogatott kihívásokat kapott az életben azért, hogy tanítson minket. Megtanítson arra, hogy a legkeményebb helyzeteket is át lehet fordítani szeretetenergiával kegyelemmé. Ez pedig adomány. Önmaga számára is, bár sorsát megismerve egyikünk sem kívánkozna a helyébe lépni. Éppen ez adja azt a hatalmas belső erőt számára, ami csak azok kiváltsága, akik a legnehezebb terheket hordozzák az életben. Mindezt hittel és alázattal. Dolga van az élettel.
Alkotásait két fő gondolat mentén fogalmazza meg: mindegyik improvizatív, valamely teremtő erő vezeti azt, mely elementáris erővel óhajt megszületni, valósággal kirobban kezei közül. Lételeme az a megismerés, mely során kizárólag személyes kapcsolódás útján merít „ihletet” az alkotáshoz, szereti megérezni annak a lelkét, aki számára alkot. Belső szükséglete teremteni. Az egyik számára oly kedves anyagban is fellelhetjük egész mibenlétét: egy anyag, mely mások számára akár haszontalannak tűnhet, új értelmet nyer kezei által. Hogy ki a boldogabb? Megajándékozott vagy maga az alkotó? Derítsék ki Önök!
