Szeretetkönyv

Hiszem, hogy amikor egy alkotás kiválaszt minket, nem csupán egy tárgyat látunk. Szeretnénk magunkkal vinni – mert valahol mélyen megszólít az a sors és az a történet – ami életre hívta azt, és amely által mérhetetlen gazdaggá leszünk mi magunk is. Ugye érzed te is azt a csodálatos gyermeki kíváncsiságot?

Ne szalaszd el a kalandot!

Van, amikor az élet válogatott kihívások elé állít. A kérdés már csak az, tudunk-e ezzel a tanítással boldogulni sőt, még boldognak lenni is az életben, avagy az önsajnálat útjára lépünk.

Amikor lelki és fizikai síkon is hiánnyal kell élnünk, kevés ember kívánná a cipőnket. Csak a legerősebbek kapnak ilyen terheket újra és újra. Így pallérozzák a nehézségek a lelket.

Amikor Mariann életére tekintünk, nem épp egy könnyű élet rajzolódik ki a szemünk előtt. Ilyenkor szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nem tudjuk előre sorsunk alakulását.

Látta ugyan nagymamájának gyönyörű kézimunkáit, ezeket az élményeket inkább szunnyadva a lelkében őrizte. Akkoriban, kislányként nem vonzotta ez a fajta alkotás. Bár, már akkor a fonalak bűvöletébe került. Hímzett, aztán kötött, sok mindenben kipróbálta magát, mígnem a varrás lesz egyik legfőbb eszköze a masszázs mellett. Mint minden alkotó: először magának, szűk baráti körének, családtagoknak készít tárgyakat, mostanra szeretne örömet adni nagyobb plénumnak is. Boldogan készít a különböző ünnepköröknek megfelelő kedves kis tárgyakat.

Alkotásaiban, mint az élet más területén is szereti a kihívásokat, nem választja a kényelmes utat. Alkotásai meg kívánnak születni, mondhatni valamiféle belső kényszer hívja őket életre.